Enciklopédia

Ribóz

Mi az, amit a szedésével elérhetsz?

Gyorsíthatja az ATP szintézisét

Nagy mennyiségű ribóz segítheti bizonyos betegségek esetén az ATP előállítását, esetleg az edzést követő napokban egészséges embereknél is gyorsíthatja annak szintézisét. A teljesítménynövelő tulajdonságáról szóló állítások azonban még jóval az előírt adagok felett sem nyertek igazolást.

Szívvédő hatása lehet

Védheti a szívet, különösen a szívizmot. Kiváltképp a myocardialis ischaemia megelőzésében lehet szerepe, illetve a már bekövetkező ischaemiás jelenség utáni felépülésben, mert növelheti a myocardium energiaszintjét.

Ismertetés

A D-ribóz (továbbiakban csak ribóz – van ugyanis L-ribóz is, ám ez nem mutat biológiai aktivitást) a természetben előforduló öt szénatomos cukormolekula, ami minden élő sejtben megtalálható, még az RNS-t tartalmazó vírusokban is. Nem számít esszenciális tápanyagnak, mivel a szervezet képes szintetizálni más tápanyagokból, legfőképpen glükózból. Ennek ellenére a ribóz az élethez nagyon is nélkülözhetetlen, néhány olyan molekula alkotórésze ugyanis, melyek a legfontosabbak közé tartoznak, így része az ATP-nek, és valamennyi nukleotidnak, ebből következően a DNS-nek és az RNS-nek. Az RNS-ben ribózként, a DNS-ben dezoxi-D-ribózként található meg.

Ez a vízoldékony, édes ízű anyag elméleti okfejtés következtében került be a sportolóknak szánt táplálékkiegészítők közé. A probléma ugyanis a következő: a szervezet minden nap iszonyatos mennyiségű ATP-t kénytelen termelni, ehhez pedig ribózra van szükség. Ribózt ugyan tartalmaz a mindennapi étkezésünk, de a szükséglethez képest azt lehet mondani, csak nyomokban, így folyamatosan szintetizálni kell egyéb anyagokból. Azonban ez igen nagy munkával jár, és a szintetizálás üteme limitált egész egyszerűen. A nem sportoló embernél ennek nincsen jelentősége, ugyanis ez az ütem bőven elég gyors a mindennapi élethez, az azonban kérdéses volt (most is az), hogy a komolyan sportolók esetén is elmondható-e ugyanez. Egy komoly edzés hatására ugyanis azt találták, hogy az ATP-szint leesik a szervezetben, olyannyira, hogy még három nap elteltével is kimutatható a különbség az edzés előtti értékhez képest. Úgy gondolták, ebben játszhat kulcsfontosságú szerepet a ribóz, hogy az ATP-szint a szervezetben minél hamarabb helyreálljon, így növekedjen a teljesítmény, csökkenjen a regenerációs idő, stb.

Az a gondolat, hogy a ribóz esetleg segíthet növelni az ATP mennyiségét a szervezetben, illetve fokozza annak szintézisét, természetesen felkeltette az orvosok figyelmét is, így az első kísérleteket gyógyászati céllal végezték. Az elsőként vizsgált három betegségben a ribóz hatásosnak bizonyult az ATP-termelés felgyorsításában, és ezzel javulást okozott. Elsőként Myoadenylate-deaminase hiányban szenvedő betegnél tesztelték (egy enzim hiánya, amely közreműködik a munkavégés közben történő ATP-előállításban – igen leegyszerűsítve). A betegek egy órával a felmérés előtt 10 percenként 3 gramm ribózt kaptak, és ettől szignifikánsan javult a terhelés alatti ATP-„hozzáférésük”. Másutt szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedő betegeket vizsgáltak, és napi 60 grammnyi ribóz 3 napon át szedve a vizsgálat előtt az eredményezte, hogy terhelés hatására később lépett fel myocardialis ischaemia az alanyoknál, mint a kontrollcsoportban. Az orális ribóz-kiegészítés egyéb az ATP, illetve a ribóz szintézisével kapcsolatos betegségeknél is hatékonynak mutatkozott.

Ezek az orvosi vizsgálatok, és a fentebb említett okfejtés elegendőnek bizonyultak a gyártók számára, hogy piacra dobják a ribózt a sportolóknak, mint új teljesítménynövelő szert, anélkül, hogy egészséges embereken egyetlen vizsgálatot is végeztek volna. Igaz ugyan, hogy ezek a kísérletek biztatóak, és igazolni látszanak a ribóz szerepét is az ATP-szintézisben, ám valami rögtön szemet szúrhat: ez pedig az adagolás. Ezekben a kísérletekben az alanyok 18 és 60 gramm közötti ribózt fogyasztottak az edzés előtt, vagy egy nap alatt, szemben a gyártók átlagos 1.5-5 grammos napi ajánlásával! Ráadásul a napi 20-60 grammos kiegészítés nemcsak azért lehetetlen szinte, mert ilyen mennyiségben a ribóz igen drága lenne, hanem általában kombinált termék részeként kapható, így pl. ekkora adag ribóz mellé olyan mennyiségű kreatin társulna a legtöbb kiegészítő esetén, ami már jó eséllyel okozna hasmenést, vagy egyéb mellékhatásokat.

Ezt szem előtt tartva nézzük most már az újabb, sportolókon végzett kísérleteket. Meglepő, ám az első ilyen kísérletet 2000-ben végezték, és az is csak egy meglehetősen kis tanulmány, a maga 8 vizsgált alanyával. Mégis, a módszer, amit használtak ugyanaz, mint a későbbi vizsgálatoknál, így érdemes röviden ismertetni. Anaerob intervallum tréning közben vizsgálták a ribózt, mivel a gyártók állításai és a feltételezések szerint itt lehet igazán teljesítménynövelő hatása. Ez azt jelenti, hogy rövid, 10 másodperces sprinteket végeztetnek az alanyokkal, és a sprintek között pihenőt kapnak. Ez igen hasonlít a testépítők edzéséhez, hiszen ők is pihenőkkel elválasztott anaerob sorozatokkal dolgoznak. A felmérés után a két csoportra osztott sportoló 36 órás pihenőt kapott, ami alatt az egyik csoport placebot, a másik pedig 4*8 gramm ribózt kapott. A pihenő után megismétlik a tesztet, majd következik öt nap szünet, és most az eddigi kontrollcsoport kapja a ribózt, és fordítva, és így elvégzik a méréseket. A módszer a többi tanulmánynál is igen hasonló, így ott már nem részletezzük. Ebben a 2000-es kísérletben az eredmények kielemzése azt mutatta, hogy bár a ribóz javította a teljesítményt, a javulás átlagosan nem mondható szignifikánsnak. Önmagában ez a tanulmány tehát azt az eredményt adta, hogy másfél napi 32 grammos ribóz-kiegészítés esetleg versenysportolóknál jelenthet némi előnyt, akiknél egy-két század a győzelem és vereség közötti határvonalat jelentheti, ám átlagos felhasználónál nem okoz észrevehető változást. Azt ezt követő 2001-es vizsgálatban, melyben szintén intervallum anaerob edzés keretében végezték a felméréseket, már az ATP mennyiségeket is összehasonlították. 6 napon át tartó napi 4*4 grammos ribóz dózis esetén sem a teljesítményben, sem az ATP-szintben nem találtak semmilyen különbséget a kontrollcsoporthoz képest. 2003-ban az igen megbízható vizsgálatokat folytató Baylor Egyetem is kísérletet indított: 19 edzett embert vizsgáltak a szokásos módszerrel (itt szobabiciklin kellett sprinteket végrehajtani intervallum jelleggel), 5 napig napi 10 gramm ribóz azonban semmilyen értékben nem okozott változást.

Végül 2004-ben történt a talán legérdekesebb eredménnyel záruló vizsgálat: igen nagy dózisú (napi 600mg/tskg) ribóz hatására ugyanis azt vették észre, hogy az első és a második napon az edzést követően hasonlóan alacsonyak az ATP-szintek, ám a ribózt szedő alanyok a harmadik napra visszanyerték az edzés előtti ATP mennyiségét, míg a kontrollcsoportnál ez a mennyiség jelentősen kevesebb volt. Úgy tűnik tehát, hogy legalábbis lehet, hogy valóban segíti tehát az extra nagy adagokban fogyasztott ribóz az ATP gyorsabb szintézisét. (Bár, mint említettük, ezt a 2001-es kísérlet nem igazolta.) Azonban, ami figyelemre méltó, hogy a teljesítmény szempontjából ez a magasabb ATP-szint semmit nem jelentett: a ribóz még ekkora adagok mellett sem okozott változást a teljesítmény tekintetében, vagyis az sem biztos, hogy a valamelyest alacsonyabb ATP-szint egyáltalán kihatással lenne a sportteljesítményre.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a ribóz még a kísérleteknél alkalmazott napi 10-60 grammos adagokban sem okozott egészséges emberek esetén jelentős teljesítményjavulást, igaz, egy vizsgálatban sikerült igazolni, hogy segíti az ATP előállítását az edzés követő napokban, ám ez a teljesítményben nem látszott meg. Nem valószínű tehát, hogy jelentős eredményre van kilátásunk a gyártók által javasolt napi 1.5-5 grammos dózis esetén.

Miért használjuk?

Mert gyorsíthatja az ATP szintézisét. Nagy mennyiségű ribóz segítheti bizonyos betegségek esetén az ATP előállítását, esetleg az edzést követő napokban egészséges embereknél is gyorsíthatja annak szintézisét. A teljesítménynövelő tulajdonságáról szóló állítások azonban még jóval az előírt adagok felett sem nyertek igazolást.
Védheti a szívet, különösen a szívizmot. Kiváltképp a myocardialis ischaemia megelőzésében lehet szerepe, illetve a már bekövetkező ischaemiás jelenség utáni felépülésben, mert növelheti a myocardium energiaszintjét.

További előnyei

A ribóz létfontosságú. Részt vesz az RNS és a DNS (itt dezoxi-D-ribózként) felépítésében, alkotóeleme az ATP-nek (és egyéb energiatároló vegyületeknek – CTP, GTP, TTP). Igaz, szervezetünk képes nagy mértékben szintetizálni. Sportolók esetén előfordulhat, hogy az előállítás sebessége nem elég gyors, és ez esetleg fáradsághoz vezethet, ilyen hiányállapotban meg lehet próbálni kívülről pótolni. (Egyébként igen jól felszívódik.)

Hogyan használjuk?

A ribózt az említett vizsgálatok igen nagy adagok esetén tanulmányozták, napi 10-60 grammig. Ezek az adagok sem mutattak különösebb hatást. Napi 3*200mg/tskg esetén sikerült kimutatni, hogy 3 nap alatt helyreállítja edzést követően az ATP-szintet.
Testépítők vegyék figyelembe, hogy a ribóz tulajdonképpen cukor. Nem feltétlenül érdemes edzés előtti nagy mennyiség bevitelével próbálkozni, ugyanis a ribóz hipoglikémiát okozhat!

Milyen BioTech USA táplálék-kiegészítőben találod meg a ribózt?


CarboX szénhidrát komplex, Crea-Ribose kreatin készítmény, Nitro Gain tömegnövelő

Figyelmeztetések, mellékhatások

Terhes és szoptató nők kerüljék a ribóz készítményeket!
A ribóz hipoglikémiát okozhat, így (és mert cukor) a cukorbetegek csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett fogyaszthat(ná)nak ribózkészítményeket!
Megemelheti a húgysav szintjét a szervezetben, így köszvényes emberek ne használják!

Mellékhatások

A hypoglikémia és a húgysav szintjének esetleges emelkedése mellett hányinger, hasmenés, fejfájás is előfordulhat.

Tiltás: A ribóz nem szerepel a tiltólistákon.

Toxicitás: nincs.

Forrás: ShopBuilder

BioTech USA - A Te tested, a Te életed! - Ribóz!

Minden ami sport, minden ami táplálkozás
2017 © Minden jog fenntartva